Advent 2020/22.
2020.12.22
Ünnepi terítés - püspöksüveg, gyertya, fenyőfa, gallér, és még sok más
Ünnepi szalvéta hajtogatás
készítette: Némethyné Dobos Enikő
A szalvétának évszázados
története van, a kezdetek egészen Mátyás király koráig, a 15. század közepéig
nyúlnak vissza.
Az
1450-es években még vászonból szőtt szalvétát használtak. Korábban - a főúri
palotákban és a királyi udvarokban egyaránt - mindenki a dúsan megrakott
asztalt takaró, földig leérő abroszba törülte a kezét és a száját. Elődeink
akkortájt még kézzel ettek, a szolgáknak minden fogás után új abroszt kellett
hozniuk. Így aztán a lakoma meglehetősen elhúzódott.
Ilyen
előzmények után született meg a szalvéta. A korabeli szalvéták még textíliából
készültek, főleg damasztból, amelyre vagy szitanyomással nyomtatott, vagy
kézzel hímzett ábrák kerültek.
A
textilszalvétát abban az időben a gyerekek nyakába akasztották, a felnőttek
pedig a térdükre helyezték. Először Angliában, majd röviddel később
Spanyolországban és Hollandiában is divatba jött a széles, kikeményített,
fodros, kerek gallér, akkor a felnőttek is a nyakuk köré gyűrték a szalvétát.
A
papírszalvéta jóval később, a 19. század végén született meg, mikor is a
papírgyárak már olcsón elő tudták állítani az alapanyagául szolgáló, megfelelő
minőségű papírt.
A
papírszalvéták kezdetben egyszínűek - többnyire fehérek - voltak. Amikor a
nyomdaiparban általánossá vált a színes képek előállítása a papírszalvéták is
színesek lettek. A technológiai korszerűsödés tette lehetővé, hogy étkezés után
kezünket és szájunkat puha papírból készített szalvétával törüljük meg.
